Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)

A méhek és méhészek kedvence

A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) Európa egyik legjellegzetesebb és legértékesebb lombos fája. Kifejlett magassága 30–40 méter, koronája széles, szabályos, fiatal korban kúpos, idősebb korban inkább boltozatos. Ökológiai és kulturális jelentősége, kiemelkedő: árnyat adó, mézelő, parkokban és fasorokban gyakran ültetett fa, amely nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem fontos élőhelyet és táplálékforrást biztosít számos rovar- és madárfaj számára. Hatalmas lombtömege rengeteg szennyeződést és port megköt. Természetes elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, valamint Nyugat-Ázsia egyes részei; Magyarországon is őshonos, főként domb- és hegyvidéki erdőkben fordul elő.

A Nagylevelű hárs erőteljes növekedésű, hosszú életű fa, amely idővel széles, árnyékot adó koronát nevel. Ez a lenyűgöző, őshonos lombos fa nem csupán díszíti környezetét, hanem életet, illatot és árnyékot ajándékoz kertjének. Jól tűri a városi környezetet, ellenálló, megbízható, és minimális gondozás mellett is gyönyörűen fejlődik. Ültetésével nemcsak saját környezetét gazdagítja, hanem a természetet is támogatja.

Talajigény

A nagylevelű hárs a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Legszebben mélyrétegű, humuszos, enyhén meszes vagy semleges kémhatású földben fejlődik. A pangó vizes, erősen tömörödött talajokat nem szereti, ugyanakkor megfelelő talajelőkészítéssel a legtöbb kerti talajtípushoz jól alkalmazkodik.

Öntözés

Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, különösen az ültetést követő 1–2 évben. Ebben az időszakban fontos, hogy a gyökérzóna egyenletesen nedves maradjon, főként nyári szárazság idején. Kifejlett állapotban már jó szárazságtűrő, de a hosszan tartó aszályos időszakokban meghálálja a pótlólagos öntözést.

Gondozás

A nagylevelű hárs kifejezetten igénytelen, kevés gondozást igénylő fa. Metszést általában nem igényel, csak fiatal korban (5 éves koráig) ajánlott az alakító metszés, illetve idősebb fán az esetleges száraz vagy sérült ágak eltávolítása. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, jól tűri a városi környezetet és a légszennyezést.

Ültetési tanácsok

• Ültetéshez válasszon napos vagy félárnyékos helyet.

• A végleges mérete miatt biztosítson számára tágas teret, legalább 6–8 méter szabad helyet más fáktól és épületektől.

• Az ültetőgödör legyen legalább kétszer akkora, mint a gyökérlabda.

• Ültetéskor érdemes a földet komposzttal vagy érett trágyával javítani.

• A fa rögzítésére karózás javasolt az első 1–2 évben.

• Mulcsozással (kéreg, lomb, szalma) csökkenthető a kiszáradás és a gyomosodás.

• A megfelelő fejlődéshez és maximális virágzás eléréséhez használjunk Marhatrágyát.

Levélzete, virágzata, törzse

A levelek felszíne élénkzöld, fonákjuk világosabb, gyakran finoman szőrözött, különösen az erek mentén. Ősszel sárgára színeződnek, ami tovább növeli díszértékét.

Virágzása június–júliusban történik. Apró, sárgásfehér virágai ernyőszerű virágzatban nyílnak, és rendkívül illatosak. A virágokhoz egy hosszúkás, világoszöld murvalevél kapcsolódik, amely a termések szél általi terjedését segíti. A nagylevelű hárs kiváló mézelő növény, nektárja a hársméz egyik legfontosabb forrása.

Törzse vastag, kérge fiatalon sima és szürkés, később hosszanti repedésekkel tagolt, sötétebb árnyalatúvá válik. A fa élettartama rendkívül hosszú, gyakran több száz évig él.

Termése kisméretű, gömbölyded, kemény falú makkocska. Fája puha, jól faragható, ezért régóta használják fafaragásra, hangszerkészítésre és bútorgyártásra. A hársvirágot a népi gyógyászatban is nagy becsben tartják: teaként alkalmazzák megfázás, köhögés és nyugtalanság enyhítésére.