Örökzöld magnólia – Magnolia grandiflora ‘Gallisoniensis’

A Magnolia grandiflora ‘Gallisoniensis’, magyar nevén nagyvirágú örökzöld magnólia vagy örökzöld liliomfa, rendkívül elegáns és különleges megjelenésű díszfa. Legnagyobb értékét egész évben díszítő, fényes lombja, valamint nyáron nyíló, hatalmas, illatos, krémfehér virágai jelentik. Megjelenésével mediterrán hangulatot teremt, ezért szoliter növényként a kert egyik legszebb és leglátványosabb központi eleme lehet.

Növekedése és mérete

Erőteljes, felfelé törő, fiatal korban többnyire kúpos vagy oszloposan bokros koronát nevelő örökzöld fa. Megfelelő körülmények között kifejlett magassága elérheti a 8–12 métert, koronája pedig idővel jelentősen kiszélesedhet. Teljes méretét hosszú idő, általában 10–20 év alatt éri el, ezért ültetésekor fontos elegendő helyet biztosítani számára. Nagyobb kertekbe, reprezentatív előkertekbe, udvarokba és parkokba különösen ajánlott.

Különleges örökzöld lombja

A ‘Gallisoniensis’ egyik legfontosabb díszítőértéke a vastag, bőrszerű, nagyméretű levélzet. A levelek felszíne fényes, mély sötétzöld, fonákjuk pedig jellegzetesen rozsdabarna, barnásan molyhos. A két eltérő szín különösen szeles időben érvényesül szépen, amikor a levelek megfordulnak. Lombja télen is a növényen marad, így egész évben üde, elegáns megjelenést biztosít. Az idősebb levelek időnként természetes módon lehullanak, főként a nyár eleji lombváltás idején; ez nem betegség, hanem az örökzöld magnólia természetes megújulási folyamata.

Hatalmas, illatos virágok

A növény nyáron és kora ősszel hozza nagyméretű, nyitott csésze alakú virágait. A vastag, viaszos hatású szirmok krémfehér vagy elefántcsontfehér színűek, illatuk intenzív, kellemes és messziről érezhető. A virágok nem egyszerre borítják be az egész koronát, hanem folyamatosan, hullámokban jelennek meg a nyár folyamán. Egy-egy hatalmas virág a sötétzöld lomb előtt rendkívül látványos kontrasztot alkot.

A fiatal növények általában még nem vagy csak ritkán virágoznak. A gazdagabb virágzásra akkor lehet számítani, amikor a magnólia már megfelelően begyökeresedett és megerősödött. A virágzást követően tobozszerű terméskezdemények fejlődhetnek rajta, amelyekből érett állapotban feltűnő, narancsvörös magok bújhatnak elő.

Fényigénye és megfelelő helye

Napos vagy világos, félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. A bőséges virágzáshoz napos hely ajánlott, ugyanakkor a növényt érdemes védeni az erős, hideg téli szelektől. Ideális számára egy déli vagy nyugati fekvésű, meleg, szélvédett kertrész, belső udvar vagy épület közelében kialakult védett mikroklíma. Fal mellé ültetve is nevelhető, ahol a fal által visszasugárzott hő további védelmet biztosíthat.

Talajigénye

A tápanyagban gazdag, humuszos, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Fontos, hogy földje nyáron mérsékelten nyirkos maradjon, ugyanakkor a gyökerek körül ne álljon tartósan a víz. A túl kötött, levegőtlen, pangó vizes talaj gyökérproblémákat okozhat.

Ültetéskor érdemes a kerti földet jó minőségű komposzttal, érett szerves trágyával és savanyú vagy semleges kémhatású ültetőközeggel javítani. Bár a Magnolia grandiflora bizonyos mértékig elviseli a meszesebb talajt is, erősen lúgos közegben a levelek sárgulhatnak, és a növény fejlődése visszaeshet.

Öntözése

Az ültetést követő első években rendszeres és alapos öntözést igényel. A sekély, gyakori locsolás helyett célszerű ritkábban, de egyszerre nagyobb vízmennyiséggel öntözni, hogy a nedvesség a mélyebb talajrétegekbe is eljusson. Különösen fontos az öntözés a forró nyári időszakokban, valamint könnyű, gyorsan kiszáradó talajon.

A töve köré terített fenyőkéreg vagy más szerves mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét, mérsékli a gyomosodást és védi a gyökérzónát a hirtelen hőmérséklet-változásoktól. A mulcsot ne halmozzuk közvetlenül a törzs köré. A már megerősödött növény jobban elviseli az átmeneti szárazabb időszakokat, de tartós aszályban továbbra is meghálálja az öntözést.

Tápanyagellátása

A fiatal növényeket az első néhány évben tavasszal ajánlott szerves trágyával, komposzttal vagy lassú feltáródású, díszfák számára készült tápanyaggal ellátni. Túl sok nitrogént ne adjunk neki, mert az erős hajtásnövekedést eredményezhet a virágzás és a télállóság rovására. Késő nyáron már ne használjunk magas nitrogéntartalmú műtrágyát, hogy a friss hajtásoknak legyen idejük beérni a hidegebb időjárás előtt.

Télállósága

Az RHS a fajtát H5 télállósági kategóriába sorolja, ami brit viszonyok között megközelítőleg –15 és –10 °C közötti hidegtűrést jelent. Magyarország kontinentálisabb éghajlatán azonban nemcsak a legalacsonyabb hőmérséklet, hanem a hideg, szárító szél és a gyors hőmérséklet-ingadozás is károsíthatja az örökzöld leveleket. Emiatt különösen a fiatal példányokat ajánlott meleg, védett helyre telepíteni, és az első teleken fátyolfóliával vagy más légáteresztő téli takarással védeni.

A gyökérzóna vastag mulcsozása szintén sokat segíthet. A már idősebb, jól begyökeresedett növények ellenállóbbak, de a keményebb teleken a leveleken barnulás, perzselődés vagy részleges lombvesztés jelentkezhet. Ez tavasszal megfelelő gondozás mellett többnyire új hajtásokkal pótlódik.

Metszése

Rendszeres metszést nem igényel. Természetes, szabályos koronája önmagában is dekoratív. Tavasszal vagy közvetlenül a virágzás után eltávolíthatók a sérült, elfagyott, beteg, egymást keresztező vagy rossz irányba növő ágak. Az erős visszametszést lehetőleg kerüljük, mert a magnólia nehezebben regenerálódik a nagyobb vágási felületekből.

Felhasználása a kertben

A ‘Gallisoniensis’ elsősorban szoliter díszfaként mutat a legszebben. Elhelyezhető gyepfelület közepén, reprezentatív előkertben, bejárat mellett, nagyobb terasz közelében vagy mediterrán hangulatú kertben. Sűrű, örökzöld lombja miatt megfelelő helyen látványos térelválasztó vagy takarónövény is nevelhető belőle. Fal mellett vezetve kisebb helyen is tartható, de szabadon álló faként hosszú távon jelentős méretű koronával kell számolni.

Betegségek és kártevők

Megfelelő termőhelyen alapvetően ellenálló és kevés gondozást igénylő növény. Tartósan nedves, levegőtlen talajban gyökérrothadás és fitoftórás megbetegedés jelenhet meg. Legyengült növényeken pajzstetvek, levélfoltosságok vagy más gombás betegségek is előfordulhatnak. A jó vízelvezetés, a megfelelő öntözés és a szellős, de szélvédett elhelyezés jelentősen csökkenti a problémák kialakulásának esélyét.

Ültetési tanácsok:
1. Lépés: Ássunk egy 50 cm széles és 80-100 cm mély gödröt.
2. Lépés: Rakjunk a gödör aljára 10-20 cm vastag réteg trágyát.
3. Lépés: A trágyára rakjunk 10-20 cm termőföldet.
4. Lépés: Helyezzük a fát a gödörbe és ássuk be (tányért hagyjunk az öntözésnek)
5. Lépés: Öntözzük meg 20 L vízzel

A magnóliafajták megtekintéséhez KATTINTSON IDE!