Mandulafenyő „Pinus pinea”

A Pinus pinea magyarul mandulafenyő vagy olasz mandulafenyő  az egyik legjellegzetesebb mediterrán fenyő. Pontosabban nem „fajta”, hanem önálló faj: Pinus pinea L., a fenyőfélék (Pinaceae) családjának tagja.

Érdekessége, hogy fiatalon egészen másképp néz ki, mint idősebb korban. Kezdetben tömöttebb, gömbölyded, kicsit a luc fenyőre hasonlító, később az alsó ágak fokozatosan háttérbe szorulnak, a felső ágak pedig oldalirányban erősen kiszélesednek. Így alakul ki az idős példányokra jellemző lapos, hatalmas ernyőre emlékeztető korona, ami miatt „ernyőfenyő” néven is ismert. Kifejlett korában jellemzően 15–25 méter magas fa, koronája pedig 8 méternél is jóval szélesebb lehet. (Plants of the World Online)

Törzse idővel vastag és karakteres lesz. Kérge narancsos-, vöröses- vagy sötétbarna, szürkés foltokkal, idős korban mélyen repedezett és nagy lemezekre tagolódik. Ez önmagában is jelentős díszértéket ad a növénynek.

A kifejlett tűlevelek kettesével állnak, merevek, fényes zöldek, általában körülbelül 10–15 cm hosszúak, és 2–3 évig maradnak a növényen.

Toboz és ehető fenyőmag

A Pinus pinea egyik különlegessége a nagyméretű, tojásdad vagy majdnem gömbölyű toboz. A tobozok nagyjából 8–15 cm-esek, és rendkívül lassan fejlődnek: általában a harmadik évben érnek be.

A tobozokban található nagy mag a jól ismert mediterrán fenyőmag, azaz pine nut/pignoli. Ez valóban ehető, és többek között az olasz pesto egyik klasszikus alapanyaga. A faj magját a Földközi-tenger térségében napjaingban is gyűjtik.

Magtermésre azonban nem érdemes gyorsan számítani. Erdőállományban a magtermés EUFORGEN szerint általában 15–20 éves kortól kezdődik, míg egyedül álló, kedvező körülmények között növő példányok ennél korábban is teremhetnek. A toboz további hároméves érési ideje miatt a fenyőmagtermesztés eleve lassú folyamat.

A Mandulafenyő fényigénye és talajigénye

Kifejezetten napfényigényes faj. Legszebb koronáját teljes napsütésben alakítja ki. Árnyékos, épületek közötti sötét helyre vagy nagyobb fák alá nem való. Ideális hely számára egy déli vagy délnyugati fekvésű, meleg, napos terület, különösen akkor, ha a mediterrán övezetnél hidegebb klímán neveljük.

Talajban viszonylag alkalmazkodóképes. Homokos, vályogos, sőt bizonyos nehezebb talajokon is nevelhető, de egy feltétel különösen fontos: a talaj vezesse el jól a vizet. A tartósan vizes, levegőtlen, pangó vizes talaj nem megfelelő számára.

Legoptimálisabb számára a homokos vályog, vályog talaj és  pH 5,5–6,5 de a vízelvezetés általában fontosabb szempont, mint a pontos pH.

Vízigénye és szárazságtűrése

A már begyökeresedett Pinus pinea jó szárazságtűrésű mediterrán faj. Természetes élőhelyén hosszú, száraz nyarakat is átvészel. A frissen ültetett növénynek azonban az első 1–2 évben rendszeres öntözésre van szüksége, amíg megfelelő gyökérzetet nem fejleszt. Az idősebb példányok sokkal jobban tolerálják az aszályos időszakokat.

Ültetés

Kiültetéshez a tavasz általában biztonságos választás hidegebb éghajlaton, mert a növénynek egy teljes tenyészidőszaka van begyökeresedni az első tél előtt.

A legfontosabb gyakorlati szempontok:

• teljes napsütés;
• jó vízáteresztő talaj;
• nagy, hosszú távon is elegendő hely;
• hideg széltől védett fekvés;
• az első években rendszeres, de nem túlzott öntözés;
• a talaj ne legyen folyamatosan vizes;
• fiatal növénynél téli gyökér- és szükség esetén koronafagyvédelem;
• ne ültessük túl közel épülethez, kerítéshez vagy más nagy fához, mert idővel hatalmas koronát fejleszt

Növekedése

Fiatalon a növény viszonylag kompakt, később gyorsabban kezd törzset és oldalágakat építeni. Hosszú életű fa. Akár 300 éves kort is elérhet. Teljes kifejlett méretét 50 év alatt éri el.

Tápanyagigény

Nem tartozik a különösen tápanyagigényes fák közé. Átlagos kerti talajban nincs szüksége folyamatos erős trágyázásra. Friss ültetésnél jó szerkezetű talaj és megfelelő vízellátás fontosabb, mint a nagy mennyiségű műtrágya.

Szaporítása

Leggyakrabban magról szaporítják. Dugványozással vagy oltással is lehetséges, de a magvetés a legjobb módszer. Néhány hetes hideghatás javíthatja a csírázást.

Kártevők és betegségek

Egészséges, jó helyen álló példány általában nem különösebben problémás, de több fenyőkárosító megtámadhatja. Előfordulhatnak levéltetvek, pajzstetvek, fenyődarazsak, molyok és különféle farontó rovarok.

Gombabetegségek közül különösen a Diplodia pinea okozta hajtásszáradás, valamint bizonyos tűbetegségek jelenthetnek problémát. A rossz vízelvezetés és a gyökérzóna tartós nedvessége további rothadásos problémákat segíthet elő.

A Pinus pinea nagyon látványos, különleges mediterrán fenyő, amely idővel nem kis dísznövény, hanem nagy, 15–25 méteres ernyőkoronás fa lehet.