Szakmai tudnivalók szőlő fajtaválasztás előtt: Ültetési útmutató, környezeti igények

Környezeti igényei:
Szőlővel a világ számos pontján találkozhatunk, jól alkalmazkodik a viszonylag eltérő környezeti feltételekhez is. A természeti adottságok azonban jelentős mértékben befolyásolják a termés minőségét, amely a fajtajelleg mellett egyúttal a bokrok fontos értékmérője is. Az állandó adottságokban (talaj, kitettség), jelentős szerepe van az adott év időjárásának is, az alakítja ki az évjárathatást. A szőlő igényes a hőmérséklettel szemben, az életfolyamatainak megindulásához szükséges biológiai 0 fok 10 °C fok körül alakul. A téli hideget az egyes fajtát és fajta csoportok másként tűrik, a legtöbb fajta a nyugalmi időszakban -15°C hőmérsékletet még károsodás nélkül elvisel, némely fajták ennél nagyobb hidegben sem szenvednek kárt. Rügyfakadáskor már – 1°C hőmérséklet és elegendő a komoly fagykárhoz. Ősszel a kifejlett bogyók akár – 3,- 4 fokos hideget is elviselnek. A nyári magasabb hőmérséklet a termés minőségét jó irányba mozdítja, az a legjobb ha júliusi középhőmérséklet legalább 18°C. Meleg száraz napokon amikor a hőmérséklet 40°C is lehet a szőlő levelei perzselő tehetnek. A szőlővel kapcsolatban gyakran hallott szárazságtűrés a gyakorlatban nem igaz. A termés minősége és a vízellátottság között szoros a kapcsolat. A legjobb ha a szőlő évenként 500-600 mm csapadékot kap a hazánkban megszokottnál egyenletesebb eloszlásban. Nagyon száraz nyarakon a szőlő szenved és ez megmutatkozik a termés minőségében is. Nedves, csapadékos nyarakon a gombás betegségek megjelenése fokozottabb, az érési idején lehulló sok csapadék akadályozza a beérést és fokozottabb lesz a rothadás veszélye. A megfelelő termésmennyiséghez a szőlő sok fényt igényel, árnyékban nem jó a rügydifferenciálódás gyengébb termés várható. A talajjal szemben kevésbé igényes, a talaj azonban komoly hatással van a termés minőségére és mennyiségére. A mélyebb termőrétegű talajon kedvezőbbek, mert a gyökerek mélyebbre hatolnak és nagyobb területről tudnak nedvességet felvenni. A megfelelő terméshez komoly tápanyag ellátottság is szükséges, gyengébb talajokon mindenképp pótolni kell. A szőlő vízigényeinek kielégítéséhez szükséges, hogy a talaj jó vízgazdálkodású legyen, optimális ha a talajvíz nincs 2-3 méternél mélyebben. Nem viseli el azonban a nyirkos, pangó-vizes területeket, a túl magas talajvíz hátrányos. Sok helyen a szőlőt kimondottan homoktalajokra telepítik, a 80%- nál magasabb kvarctartalom mellett ugyanis nem kell a filoxéra kártételére számítani, így az európai szőlőfajták is saját gyökéren termeszthetők.

Termékenyülés:
A napjainkban termesztett szőlőfajták nagy részének virágai hímnősek és önbeporzással termékenyülnek meg. Egyes fajták azonban idegenbeporzásúak.

Növekedési sajátosságok:
Az eredetileg kacsokkal kapaszkodó lián növény a termesztés során változatos művelésmódok által mesterséges koronaformát kapott. Eredeti habitusában csak ritkán fordul elő a gyakorlatban. A művelésmódnak igazodnia kell az adott fajta tulajdonságaihoz és a termőhelyi adottságokhoz is. A szőlő szára fásodik, ez a tápanyag raktározás fontos szerve lesz. A művelésmódoknak tehát fontos jellemzője a fás részek aránya. A szőlő hajtásszárai a tenyészidőszak folyamán elfásodnak, a vesszők visszametszése, azok metszés utáni rügyszáma is a művelésmód része.

A gyümölcs beltartalmi értékei:
A szőlőbogyó két legfontosabb alkotója sok más, értékes anyaga mellett a víz és a cukor. Jelentős mennyiségben tartalmaz szőlőcukrot a más gyümölcsökben is megtalálható gyümölcscukor mellett. A belőle készült termékek élvezeti értékéhez nagyban hozzájárul a savtartalma, amely elsősorban almasavból, borkősavból és citromsavból áll. A termésben található vitaminok közül említést érdemel a B1 és B2 és C-vitamin tartalma, igaz kisebb mennyiségben. Sok szőlőfajta bogyója tartalmaz színanyagokat, azonban ezek minősége és mennyisége fajtajelleg. Egyes fajtákban kiemelkedő mennyiségű az aromaanyag, amelyek egy része az erjedés után is megmarad, különleges zamatot adva a belőle készült bornak. A szőlő bogyóiban kis mennyiségű pektin is található, kivéve az amerikai fajtákat, amelyekben sokkal több. Az erjesztés során a pektin metil-alkohollá változik, ami nem kívánatos összetevője a bornak.

Ültetési tanácsok:
1. Lépés: Ássunk egy 30 cm széles és 50-60 cm mély gödröt.
2. Lépés: Rakjunk a gödör aljára 10-20 centi vastag réteg trágyát.
3. Lépés: A trágyára rakjunk 10-20 cm termőföldet.
4. Lépés: Helyezzük az oltványt a gödörbe és ássuk be (tányért hagyjunk az öntözésnek)
5. Lépés: Öntözzük meg 5-10 L vízzel