Szakmai tudnivalók díszfű fajtaválasztás előtt: Ültetési útmutató, környezeti igények

A díszfüveket alapvetően két csoportra oszthatjuk, vannak az évelő díszfüvek és vannak az egynyári díszfüvek. Az évelő díszfüvek jellemzően ősszel leszárítják föld feletti részeiket, és a földben telel át a gyökérzetük. Az egynyári díszfüveket azonban minden évben tavasszal újra kell vetni, amit úgy tudunk elérni, ha minden évben megszedjük a magjait, és márciusban cserepekbe ültetjük, majd az így nevelt palántákat április végén, május elején ültethetjük ki a szabadba.

A díszfüvek gondozásukat tekintve igénytelenek, ám van néhány értékes tudnivaló velük kapcsolatban. Ültetés előtt érdemes megfontolni hová fog kerülni, ugyanis nagy a helyigényük, terebélyesre nőnek. A másik fontos dolog, hogy jó vízáteresztő képességű talajba kerüljön, tehát ne álljon meg a pangó víz a növény gyökérzeténél. Fényigény tekintetében szinte bárhová ültethető, viszont ha napos helyre kerül biztosítani kell számára az elegendő vízmennyiséget.

Az évelő díszfüvek ősszel leszárítják föld feletti leveleiket, télen ezeket összekötve védekezhetünk a fagyok ellen, illetve a gyökereket is érdemes lombtakarással védeni. Tavasszal vágjuk vissza az elszáradt leveleket a föld felett 10-20 cm-es magasságban, és megjelennek az első zöld hajtások. Vannak törpe növekedésű egészen alacsony, és vannak több méter magasra nővő díszfüvek is.

Évelő díszfüvek: Pampafű, tollborzfű, zebrafű, csíkos pántlikafű, deres csenkesz, arany szálkafű