Szakmai tudnivalók kajszibarack fajtaválasztás előtt: Ültetési útmutató, környezeti igények

Környezeti igényei:
Termesztését leginkább befolyásoló környezeti tényező a hőmérséklet. Hazánk a kajszi termeszthetőségének északi határán fekszik. A kajszi számára az évi középhőmérséklet értéke 10 és 13°C között van, de a sikeres termesztéshez optimális ha a júliusi középhőmérséklet 21°C fölötti. A hideg időszakok kritikusak a számára. Hazánkban a legfagyérzékenyebb gyümölcsök egyike. A legnagyobb veszély a téli mély-nyugalmi időszakban bekövetkező hőmérséklet változás jelenti. Az egyes fajták fagytűrése között jelentősek az eltérések, a vegetatív részek fagysérüléseinél lényegesen gyakoribb a virágrügyek, virágok elfagyása. A virágrügyek fagyállósága januártól folyamatosan csökken, ezért a februári, márciusi és későbbi fagyok már a virágrügyek szintjén is károkat okozhatnak. A kajszi korán virágzik, ezért a már
kifejlődött virágokat, gyümölcskezdeményeket is érheti fagykár. A hosszabb téli mély-nyugalmú és később virágzó fajták ültetésével kisebb az esélye a károsodásnak. Fagyzugosabb helyekre kizárólag ezek javasolhatóak. A hőigényen túl a kajszi évenként legalább 1900 órás napfény tartamot igényel a terméshez. Kevés fényben gyenge lesz a virágképződés és a fa felkopaszodhat. A kajszi a gyümölcsfák közül az egyik leg-szárazságtűrőbb, évenként 500-600mm csapadék már elegendő lehet számára. Optimális esetben ez a csapadék mennyiség egyenletesen oszlik el. A júniusi csonthéjképződés, a június végi, július eleji intenzív gyümölcsnövekedés és az augusztus-szeptemberi virágrügy differenciálódás idején van szüksége a legtöbb nedvességre. Ha ezekben az időszakokban kevés a csapadék, akkor a biztonságos terméshez mindenképp öntözéssel kell pótolni. A kajszi számára a közép-kötött, jó vízgazdálkodású,mélyrétegű, meleg és levegős talajok a legkedvezőbbek. Gyökérzete levegőigényes, nem bírja sem a tömör sem a túl nedves talajokat. Savanyú talajokon nem termeszthető eredménnyel, a semleges, enyhén meszes talajok a legjobbak számára.

Termékenyülés:
Fajtái öntermékenyek és önmeddőek is lehetnek. Az öntermékenyülés mértéke az évjárattól és termőhelytől függően változhat. Porzófajta segítségével az öntermékenyek esetében is növelhető a terméskötődés. Az önmeddő fajtáknál figyelni kell a fajtársításra, egyes fajták között ugyanis kölcsönös meddőség is előfordulhat ( főleg az óriás típusúaknál gyakori ez a jelenség). A kajszi megtermékenyítését nehezíti, hogy korán virágzik, gyakran előfordul,hogy ebben az időszakban a megporzó rovarok még kevésbé aktívak.

Növekedési jellemzők:
Termete átmenet a bokorfa és a határozott sudárral rendelkező magas fák között. A korona alakja a fajtára jellemző tulajdonság, amelyet nagyban meghatároz az elágazások szöge. A kis elágazás szögű fajták (pl: Mandulakajszi) meredeken fölfelé törnek, a magas elágazás szögű fajták (pl: Pannónia) koronája szétterülő. A korona sűrűsége is fajtajellegzetesség, némely fajták ritka ágrendszerűek, visszametszésre szorulnak, mások túlságosan sűrűk és ritkítani kell őket. Érdemesebb mirabolán alanyon lévő fajtákat ültetni.

A gyümölcs beltartalmi értékei:
A hazai gasztronómia elképzelhetetlen kajsziból készült termékek nélkül, illat, íz és aromaanyagi az egyik legfontosabb gyümölcsünkké teszik. Beltartalmi jellemzői is különlegesen értékesek. Magas rost és mérsékelt energia tartalma révén a korszerű táplálkozásban is fontos, a karotinban gazdag gyümölcshús nagy mennyiségű C, B1, B2 vitamint, kalciumot, foszfort és magnéziumot tartalmaz.

Ültetési tanácsok:
1. Lépés: Ássunk egy 50 cm széles és 80-100 cm mély gödröt.
2. Lépés: Rakjunk a gödör aljára 10-20 centi vastag réteg trágyát.
3. Lépés: A trágyára rakjunk 10-20 cm termőföldet.
4. Lépés: Helyezzük a fát a gödörbe és ássuk be (tányért hagyjunk az öntözésnek)
5. Lépés: Öntözzük meg 20 L vízzel