A fekete fenyő “Pinus nigra” Australica jellemzői

Szabálytalan, robusztus termetű fenyő – mintegy 30 méter magasra nőhet meg. Koronája fiatalon kúpos, később ernyőszerűen kiszélesedik. Egyenes, hengeres törzse már alacsonyan elágazik. Sötét szürkésbarna kérge fiatalon sima (Józsa), az idősebb fáké mélyen repedezett, lemezesen pikkelyes. Új hajtásai sárgásan pikkelyesek, de már a fiatal ágak is feketésbarnák, durván pikkelyesek. A tűnyalábos fenyő nemzetségbe tartozó, örökzöld faj. Nevét tűinek szokatlanul sötét színéről kapta.

Merev, kemény, sötétzöld (csaknem fekete), 10–15 cm hosszú tűi párosával állnak a törpehajtásokon. Az igen erőteljes, merev levelek csúcsa hegyes, a szélük fogas. A friss hajtásokon egyenesek, később meggörbülnek. Keresztmetszetük lapos, félkör alakú. A két levél tövét közös hártyás burok öleli. Rügyei gyantásak. Sárga porzós virágai csoportosan veszik körül az új hajtásokat. A termős virágok pirosak.

„Nagy rózsatoboznak” is nevezett, 6–8 cm-es tobozai rövid kocsányon nőnek a tárgyévi hajtások tövénél, ahol oldalt állnak vagy lecsüngenek. Az alapjuk domború, feljebb a pikkelypajzsok éleltek. A pajzs rombusz alakú, kiemelkedő, okkersárga, a keresztorom élesen kiemelkedik, a köldök jól látható, barna, általában nem szúrós. A tobozok az első évben zöldek, a másodikban szürkésbarnára érnek. Magjai tojásdadok, szürkék.

Életmódja:
Szinte bármilyen talajon megél, ezért előfordulhat mészkőhegyeken is – mi több, fenyőknél ritka módon inkább a meszes talajt kedveli. Nemcsak a sok esőt tűri jól, de a szárazságot is, de ennek megfelelően lassan nő. Az átültetést rosszul viseli; főleg az idősebb példányok sínylik meg, ha a gyökereik megsérülnek.

Erősen fényigényes, a direkt napfényt kedveli. Hőigénye közepes; fagytűrő. Magról jól szaporítható. Korán felkopaszodik.

Alkalmas a futóhomok, a kopárok és a városok fásítására is – a szennyezett levegőt a legtöbb fenyőnél jobban viseli. Telepíteni körültekintően kell, mert hajlamos arra, hogy agresszíven terjeszkedve kiszorítsa a természetes életközösségeket.

A tűlevelek 4–8 évig élnek, és a törpehajtással együtt hullanak le.

Nagy, barna tobozai két év alatt érnek be.

Természetes előfordulási területein állományai ligetes szerkezetűek, lombhullató fákkal (virágos kőris, keleti gyertyán, komlógyertyán stb.) elegyesek, cserje-, illetve gyepszintjük jól fejlett. Magyarországon telepített erdői túlságosan sűrűek (átlagosan 8–12 ezer tővel hektáronként) ahhoz, hogy abban más fajok is jól megélhessenek: a hazai erdőkben a névadó fafaj töveinek aránya 89,5%. Az eredeti vegetáció leépülésének eredményeként az állatközösségek is megfogyatkoznak.

Származás: A Földközi-tenger környékétől Anatóliáig
Virág: jelentéktelen, április
Leírás: közepes méretű vagy nagy fa. Fiatalon kúp alakú, majd ernyőszerűen szétterül a koronája. Hosszútős fenyő, a tűlevelek kettesével állnak. Rügyei szürkés színűek. Tobozai 3 év múlva nyílnak fel, 6-10 cm méretűek.
Felhasználás: nagyobb parkok, utak mellé, kopár helyek örökzöld fája
Fényigény: napos helyre ültessük
Ajánlott termőhely: minden talajon megél.
Ültetési távolság: 5-10 m
Ellenállóképesség: igazán egészséges fája van
Gondozás: túlöntözést kerüljük
Helye az erdőkertben: a diverz kert impozáns fája